Besorolási, szabványosított, normatív vagy „autorizált”

Ungváry Rudolf

Absztrakt


Angol nyelven azért kellett a MARC megjelenésével megváltoztatni a korábbi besorolási adatot jelentő „heading” nevet, mert az a besorolási adat elhelyezése szempontjából nevezte meg az adatot a forrás leírásában. A magyarban azért nem kellett ezt megtenni, mert a „besorolási adat” név nem a helye, hanem a rendeltetése szempontjából nevezi meg az adatot. Újabban be akarják vezetni helyette az „autorizált” adat kifejezést. A tanulmány részletesen ismerteti az érveket, az ellenérveket, és rámutat a „besorolási adat” kifejezés félreértelmezésére, és a javasolt kifejezés félrevezető és hibás voltára. Teljesen felesleges megváltoztatni a besorolási adat, besorolási rekord megnevezéseket. Ha egyáltalán, akkor a német gyakorlathoz hasonlóan legfeljebb átkeresztelhető szabványos névadatra, szabványos névrekordra. De ezeknek az egyébként helyes kifejezéseknek a bevezetése is azzal járna, hogy egy idő múlva a szakma új nemzedékei számára érthetetlenné válik a korábbi szakirodalomban előforduló, „besorolási” jelzővel használt összes szakkifejezés. A besorolási jelző a maga tömörségével és szépségével nyelvi telitalálat volt.


Tárgyszavak


terminológia; metaadat; bibliográfia; könyvtári feldolgozás; szabvány